A fa az élet szimbóluma
A grafológia kezdetben kizárólag íráselemző módszerként élt a köztudatban, de mára egyre szélesebb körökben használják nagy hatékonysággal egyéb területeit is. Rajzaink ugyanolyan intenzitással árulkodnak személyiségünk részleteiről, mint írásképünk. Cikkünk faábrázolásaink jelentőségét tárgyalja.
fotó: Rácz PéterA symbolum görög szó, jelentése: ismertetőjel. Gondolati fogalmat érzékeltető jel, amely képzettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni.
C. G. Jung szerint:
“A szimbólum olyan kifejezés, név vagy kép, amely a köznapi életben ismerős lehet, szokásos és kézenfekvő értelmezése mellett azonban mégis sajátos, másodlagos jelentéssel bír. Valamilyen homályos, ismeretlen, rejtett jelentést is magában foglal.”
A szimbólumok tehát kódolt, de megfejthető üzenetek, melyek az évek során a feledés homályába vesztek.
Az ősi civilizációk széles körben használták ezeket a jelképeket művészetükben, vallási rítusaikban, de legfőképpen gyógyító tevékenységeik során. Korunk is kezdi újra felismerni szimbólumainak értékét, s arra törekszik, hogy feltárja azok jelentését.
Komoly feladat, ezen kódolt üzenetek megfejtésén túl, alkalmazásuk elsajátítása is. Így nemcsak önismeretünk fejlődhet, hanem lehetőségünk nyílik egy újabb gyógyítási módszer kiaknázására, amely “még egy” variációt kínál a bajba jutott ember számára.
De mi is valójában a szimbólum? Szimbólumnak tekinthetjük az árucikk értékét, a közlekedési táblákat, nevünket, szokásainkat, s tulajdonképpen az egész életünket.
Az írásunk és a rajzaink is szimbólumok. Információk önmagunkról, önmagunknak.
Rajzaink szimbolikusabb erejűek, mint a kézírásunk. A rajz ugyanis tudatalattinkat jelképezi, rejtett emlékképeinket, vágyainkat, képességeinket. Az írás ezzel szemben már egy tudatosabb cselekvés eredményeként jön létre.
Fa a rajzokban
Rajzaink közül a legteljesebbnek, ezért leginkább elemezhetőnek a farajzok tekinthetők, mert a fa az életünk szimbóluma. Nem véletlenül nevezték “életfának” (Fa = Élet). Őseink ennek tudatában szentként imádták a fákat. Minden egyes templom, szent liget közepére fát ültettek. A Bibliában, az óind Rg-védában, vagy a római-görög mitológiában is találhatunk utalást az “Életfára”. Mindenütt az Édenkert, vagy Liget közepén helyezkedik el. A fa tehát nemcsak az énünket ábrázolja, amik vagyunk: szellem, lélek, test, hanem Jung szerint: “A fa a sötétségben felragyogó középpont látomása, ahol minden út összefut, vagyis a világmindenség misztikus középpontja.” A fa ennek értelmében jelképezi a transzcendenciát, valamint az én növekedési folyamatát, amely elősegíti, hogy kifejlesszük és beteljesítsük magunkban a teljesség képét, mely Isten tökéletességét tükrözi. Lelki fejlődésünk folyamatát és lényegét is magában rejti tehát.
A fa lombkoronája jelképezi a szellemi szférát, a fejlődési törekvéseket, akaratot, az intellektust. A fa törzse a gyakorlati, hétköznapi életünket és érzelmeinket jelöli. A fa gyökere pedig az ösztönszférát, a szexualitást, a tudattalanunkat, az anyaméhben eltöltött idő emlékképeit segít megfejteni.
A faábrázolásokban horizontális és vertikális irányban is megjelenik a múlt, a jelen és a jövő képe. A rajzokból azonban jósolni nem lehet! Mindez csupán a rajzoló múlthoz, jelenhez, jövőhöz való hozzáállását mutatja.
A farajz bal oldala az anyához való kapcsolódás milyenségét, ill. a múltat jelképezi, míg jobb oldala az apa és a jövő szimbolikája.
A Koch farajz tesztjében a szerző az ágak jelentését részletezi. Fontos megjegyezni, hogy a lefelé tartó ágak veszteséget, a felfelé tartó ágak nyereséget jelentenek az adott életterületen!
A farajzok elemzési szempontjai
A gyakorlatban több mint négyszáz elemzési szempontot ismerünk, most azonban a teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány fontosabbat:
1. A fa térbeli elhelyezkedése – ehhez segít a pulveri térszimbolika (3. ábra).
2. A fa arányai, vagyis a fa egyes részeinek egymáshoz való viszonyulása.
3. A fa formátumai.
4. A farajz színvilága.
5. A számszerűség vizsgálata.
Csontváry: A magányos cédrus grafológiai szemmel
Csontváry a 19-20. század legnagyobb festőművészeinek egyike. 1853. július 5-én született Kisszebenben. Kereskedőként kezdte pályafutását, majd jogot és gyógyszerészetet tanult. 1894-ben, 41 évesen festőakadémiai stúdiumokat folytatott Münchenben, Düsseldorfban, Párizsban.
Sokan őrültnek, megszállottnak tekintették, mert komolyan vette az isteni sugallatot, miszerint ő lesz a világ legnagyobb Napút festője, s ennek igyekezett festészetében megfelelni.
Festményeit gyakran díszítik szimbólumok. Ezeken keresztül üzent az embereknek, s talán a későbbi koroknak is, hiszen a szimbólumok nyelve egyetemes. Művei nemcsak gyönyörködtetnek, hanem mély információkat is tartalmaznak.
A magányos cédrus grafológiai elemzése
1. A fa térbeli elhelyezkedése: Az erősen jobbra tolt elhelyezés a pulveri térszimbolika szerint a jövőt, az apát, a haladást és a társadalom felé törekvést fejezi ki.
Ha megvizsgáljuk a vertikális elhelyezkedést is, akkor láthatjuk, hogy a fa szinte bele sem fér a kép kereteibe. A cédrus lombja nincs befejezve. Ez egyfajta nyitottságot jelez a transzcendencia, a szellemiség felé. Az alkotó felülről várja az ihletet. Csontváry a saját bevallása szerint is valóban mindig sugallatra festett.
2. A fa arányai: A fa törzse aránytalanul hoszszúra nyúlt, alkotójának életében az érzelmek, a szenvedély játssza az elsődleges szerepet. A bal oldalt látható, hosszan, karokként lelógó ágak a múltba kapaszkodnak, valamire fel akarják hívni a figyelmünket. A bal oldalon hangsúlyozott ágak kiemelésének jelentősége a Koch farajz teszt szerint, az anyai, a női princípium fontosságát jelöli az egyén életében, valamint a misztikus hajlam, a zenei, művészi beállítottság elsődlegességét.
3. A fa formátumai: A fa kecses, légies, omló formái a finom, érzékeny lelkületre, törékenységre engednek következtetni. A bal oldali “karok”, és felettük a kardszerű képződmény is egyaránt a múlt felé tekint.
A háttérben morajló titokzatos vulkán a kitörés előtti csendben szunnyadó emberiség szimbóluma. Izzik körülötte a levegő, mert a múlt bűnei terhelik. Csontváry így fogalmazott e művéről:
“A Gondviselés nem pihent. Megfestette velem a libanoni cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt, és pusztulással fenyegeti a világot. A magányos cédrus az Apokalipszis víziója.”
A fában található szög által a művész megsebzi önmagát, a sérülés a törzsön található, mely az érzelmek színhelye. Ránehezedik a világvége fájdalma, az emberiség problémája, amellyel egyedül van, magányos. Sokszor nyilatkozott korának éretlenségéről, felelőtlenségéről, kulturálatlanságáról.
A fa jobb oldalán látható faágként megjelenő madár a lélek szimbóluma. A gém jobbra tekint, a jövőt fürkészve. Vajon lesz-e egyáltalán jövőnk a tornyosuló felhők mögött, ha továbbra is így élünk?
A gyökerek földbe kapaszkodása az anyaföld biztonságát fejezi ki. Egyelőre még van hova kapaszkodnunk, tartoznunk. A Föld még tűri az emberi faj súlyát.
A cédrusfa mint fatípus, Krisztus királyságát és Szűz Máriát jelképezi. A festő köztudottan nagy Mária tisztelő keresztény volt.
4. A farajz színvilága: A festmény domináns színe a kék. A kék szín Szűz Mária és az anyaság jelképének színe. Szimbolizálja a befogadást, az odaadást, a tisztaságot. Az indián mitológiában a tiszta szándék és a segítőkészség jeleként ismert.
A lila és barna színek szintén nagy hangsúllyal szerepelnek a képen. A lila az intuíció, misztikum, titokzatosság, spiritualitás színe. A vulkán, az emberiség is csupa titok, misztikum és kiszámíthatatlanság.
A barna szín használata a melegség, biztonság, az otthon igényét fejezi ki. A színek árnyalatai színes skálát futnak be a sötét tónusoktól a világosig. A változatos színválasztás a színes érzelemvilág, a színes egyéniség tükre.
Az élesen elhatárolódó, és a ködbe vesző, elfolyó vonalak ellentéte, a földi, anyagi világ és a menny, “más világ” közti különbséget igyekszik láttatni. A két világ összehasonlítása Csontváry minden művében jelen van. A festmények alsó, “elülső” része a földi, evilági határozott vonalvezetés, míg felső része, a háttér az elmosódó, lágy titokzatosság. Ez a kontraszt, mindkét oldal megvilágítása, bemutatása teszi tökéletesen harmonikussá műveit. Ezért nevezik méltán a Napút festőjének.
fotó: Bocskai István5. A számszerűség megfigyelése: A számok vizsgálata azért fontos, mert a számok jelképezik életfeladatunkat, ezáltal újabb információt tudatnak rólunk. Így pontosabbá tehetjük az elemzést. A számokat két csoportra oszthatjuk. Páros és páratlan számokra. A páros számok nőies, befogadó jellegűek, a páratlan számok férfias, aktív tetterőt sejtetnek. Attól függően, hogy kinek melyik szám szerepel a rajzában, következtetést vonhatunk le arra vonatkozóan is, hogy vajon megfelel-e az egyén saját nemi szerepének.
A magányos cédrus esetében a bal oldali hoszszan lelógó ágak fektetett 3-ast szimbolizálnak. A 3-as szám férfias jellegű, aktív, a lendületességen, kezdeményező készségen kívül szolgálatot, segítségnyújtást is jelent.
Csontváry művészi készségét, zsenialitását, melyet isteni áldásnak tekintett, valóban rendeltetésének megfelelően használta, életfeladatát ezzel teljesítette. Elhozta ugyanis számunkra a transzcendencia üzenetét.
“Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
(Márk 4.22-23.)
Hirth Edina
fotó: Rácz PéterA symbolum görög szó, jelentése: ismertetőjel. Gondolati fogalmat érzékeltető jel, amely képzettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni.
C. G. Jung szerint:
“A szimbólum olyan kifejezés, név vagy kép, amely a köznapi életben ismerős lehet, szokásos és kézenfekvő értelmezése mellett azonban mégis sajátos, másodlagos jelentéssel bír. Valamilyen homályos, ismeretlen, rejtett jelentést is magában foglal.”
A szimbólumok tehát kódolt, de megfejthető üzenetek, melyek az évek során a feledés homályába vesztek.
Az ősi civilizációk széles körben használták ezeket a jelképeket művészetükben, vallási rítusaikban, de legfőképpen gyógyító tevékenységeik során. Korunk is kezdi újra felismerni szimbólumainak értékét, s arra törekszik, hogy feltárja azok jelentését.
Komoly feladat, ezen kódolt üzenetek megfejtésén túl, alkalmazásuk elsajátítása is. Így nemcsak önismeretünk fejlődhet, hanem lehetőségünk nyílik egy újabb gyógyítási módszer kiaknázására, amely “még egy” variációt kínál a bajba jutott ember számára.
De mi is valójában a szimbólum? Szimbólumnak tekinthetjük az árucikk értékét, a közlekedési táblákat, nevünket, szokásainkat, s tulajdonképpen az egész életünket.
Az írásunk és a rajzaink is szimbólumok. Információk önmagunkról, önmagunknak.
Rajzaink szimbolikusabb erejűek, mint a kézírásunk. A rajz ugyanis tudatalattinkat jelképezi, rejtett emlékképeinket, vágyainkat, képességeinket. Az írás ezzel szemben már egy tudatosabb cselekvés eredményeként jön létre.
Fa a rajzokban
Rajzaink közül a legteljesebbnek, ezért leginkább elemezhetőnek a farajzok tekinthetők, mert a fa az életünk szimbóluma. Nem véletlenül nevezték “életfának” (Fa = Élet). Őseink ennek tudatában szentként imádták a fákat. Minden egyes templom, szent liget közepére fát ültettek. A Bibliában, az óind Rg-védában, vagy a római-görög mitológiában is találhatunk utalást az “Életfára”. Mindenütt az Édenkert, vagy Liget közepén helyezkedik el. A fa tehát nemcsak az énünket ábrázolja, amik vagyunk: szellem, lélek, test, hanem Jung szerint: “A fa a sötétségben felragyogó középpont látomása, ahol minden út összefut, vagyis a világmindenség misztikus középpontja.” A fa ennek értelmében jelképezi a transzcendenciát, valamint az én növekedési folyamatát, amely elősegíti, hogy kifejlesszük és beteljesítsük magunkban a teljesség képét, mely Isten tökéletességét tükrözi. Lelki fejlődésünk folyamatát és lényegét is magában rejti tehát.
A fa lombkoronája jelképezi a szellemi szférát, a fejlődési törekvéseket, akaratot, az intellektust. A fa törzse a gyakorlati, hétköznapi életünket és érzelmeinket jelöli. A fa gyökere pedig az ösztönszférát, a szexualitást, a tudattalanunkat, az anyaméhben eltöltött idő emlékképeit segít megfejteni.
A faábrázolásokban horizontális és vertikális irányban is megjelenik a múlt, a jelen és a jövő képe. A rajzokból azonban jósolni nem lehet! Mindez csupán a rajzoló múlthoz, jelenhez, jövőhöz való hozzáállását mutatja.
A farajz bal oldala az anyához való kapcsolódás milyenségét, ill. a múltat jelképezi, míg jobb oldala az apa és a jövő szimbolikája.
A Koch farajz tesztjében a szerző az ágak jelentését részletezi. Fontos megjegyezni, hogy a lefelé tartó ágak veszteséget, a felfelé tartó ágak nyereséget jelentenek az adott életterületen!
A farajzok elemzési szempontjai
A gyakorlatban több mint négyszáz elemzési szempontot ismerünk, most azonban a teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány fontosabbat:
1. A fa térbeli elhelyezkedése – ehhez segít a pulveri térszimbolika (3. ábra).
2. A fa arányai, vagyis a fa egyes részeinek egymáshoz való viszonyulása.
3. A fa formátumai.
4. A farajz színvilága.
5. A számszerűség vizsgálata.
Csontváry: A magányos cédrus grafológiai szemmel
Csontváry a 19-20. század legnagyobb festőművészeinek egyike. 1853. július 5-én született Kisszebenben. Kereskedőként kezdte pályafutását, majd jogot és gyógyszerészetet tanult. 1894-ben, 41 évesen festőakadémiai stúdiumokat folytatott Münchenben, Düsseldorfban, Párizsban.
Sokan őrültnek, megszállottnak tekintették, mert komolyan vette az isteni sugallatot, miszerint ő lesz a világ legnagyobb Napút festője, s ennek igyekezett festészetében megfelelni.
Festményeit gyakran díszítik szimbólumok. Ezeken keresztül üzent az embereknek, s talán a későbbi koroknak is, hiszen a szimbólumok nyelve egyetemes. Művei nemcsak gyönyörködtetnek, hanem mély információkat is tartalmaznak.
A magányos cédrus grafológiai elemzése
1. A fa térbeli elhelyezkedése: Az erősen jobbra tolt elhelyezés a pulveri térszimbolika szerint a jövőt, az apát, a haladást és a társadalom felé törekvést fejezi ki.
Ha megvizsgáljuk a vertikális elhelyezkedést is, akkor láthatjuk, hogy a fa szinte bele sem fér a kép kereteibe. A cédrus lombja nincs befejezve. Ez egyfajta nyitottságot jelez a transzcendencia, a szellemiség felé. Az alkotó felülről várja az ihletet. Csontváry a saját bevallása szerint is valóban mindig sugallatra festett.
2. A fa arányai: A fa törzse aránytalanul hoszszúra nyúlt, alkotójának életében az érzelmek, a szenvedély játssza az elsődleges szerepet. A bal oldalt látható, hosszan, karokként lelógó ágak a múltba kapaszkodnak, valamire fel akarják hívni a figyelmünket. A bal oldalon hangsúlyozott ágak kiemelésének jelentősége a Koch farajz teszt szerint, az anyai, a női princípium fontosságát jelöli az egyén életében, valamint a misztikus hajlam, a zenei, művészi beállítottság elsődlegességét.
3. A fa formátumai: A fa kecses, légies, omló formái a finom, érzékeny lelkületre, törékenységre engednek következtetni. A bal oldali “karok”, és felettük a kardszerű képződmény is egyaránt a múlt felé tekint.
A háttérben morajló titokzatos vulkán a kitörés előtti csendben szunnyadó emberiség szimbóluma. Izzik körülötte a levegő, mert a múlt bűnei terhelik. Csontváry így fogalmazott e művéről:
“A Gondviselés nem pihent. Megfestette velem a libanoni cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt, és pusztulással fenyegeti a világot. A magányos cédrus az Apokalipszis víziója.”
A fában található szög által a művész megsebzi önmagát, a sérülés a törzsön található, mely az érzelmek színhelye. Ránehezedik a világvége fájdalma, az emberiség problémája, amellyel egyedül van, magányos. Sokszor nyilatkozott korának éretlenségéről, felelőtlenségéről, kulturálatlanságáról.
A fa jobb oldalán látható faágként megjelenő madár a lélek szimbóluma. A gém jobbra tekint, a jövőt fürkészve. Vajon lesz-e egyáltalán jövőnk a tornyosuló felhők mögött, ha továbbra is így élünk?
A gyökerek földbe kapaszkodása az anyaföld biztonságát fejezi ki. Egyelőre még van hova kapaszkodnunk, tartoznunk. A Föld még tűri az emberi faj súlyát.
A cédrusfa mint fatípus, Krisztus királyságát és Szűz Máriát jelképezi. A festő köztudottan nagy Mária tisztelő keresztény volt.
4. A farajz színvilága: A festmény domináns színe a kék. A kék szín Szűz Mária és az anyaság jelképének színe. Szimbolizálja a befogadást, az odaadást, a tisztaságot. Az indián mitológiában a tiszta szándék és a segítőkészség jeleként ismert.
A lila és barna színek szintén nagy hangsúllyal szerepelnek a képen. A lila az intuíció, misztikum, titokzatosság, spiritualitás színe. A vulkán, az emberiség is csupa titok, misztikum és kiszámíthatatlanság.
A barna szín használata a melegség, biztonság, az otthon igényét fejezi ki. A színek árnyalatai színes skálát futnak be a sötét tónusoktól a világosig. A változatos színválasztás a színes érzelemvilág, a színes egyéniség tükre.
Az élesen elhatárolódó, és a ködbe vesző, elfolyó vonalak ellentéte, a földi, anyagi világ és a menny, “más világ” közti különbséget igyekszik láttatni. A két világ összehasonlítása Csontváry minden művében jelen van. A festmények alsó, “elülső” része a földi, evilági határozott vonalvezetés, míg felső része, a háttér az elmosódó, lágy titokzatosság. Ez a kontraszt, mindkét oldal megvilágítása, bemutatása teszi tökéletesen harmonikussá műveit. Ezért nevezik méltán a Napút festőjének.
fotó: Bocskai István5. A számszerűség megfigyelése: A számok vizsgálata azért fontos, mert a számok jelképezik életfeladatunkat, ezáltal újabb információt tudatnak rólunk. Így pontosabbá tehetjük az elemzést. A számokat két csoportra oszthatjuk. Páros és páratlan számokra. A páros számok nőies, befogadó jellegűek, a páratlan számok férfias, aktív tetterőt sejtetnek. Attól függően, hogy kinek melyik szám szerepel a rajzában, következtetést vonhatunk le arra vonatkozóan is, hogy vajon megfelel-e az egyén saját nemi szerepének.
A magányos cédrus esetében a bal oldali hoszszan lelógó ágak fektetett 3-ast szimbolizálnak. A 3-as szám férfias jellegű, aktív, a lendületességen, kezdeményező készségen kívül szolgálatot, segítségnyújtást is jelent.
Csontváry művészi készségét, zsenialitását, melyet isteni áldásnak tekintett, valóban rendeltetésének megfelelően használta, életfeladatát ezzel teljesítette. Elhozta ugyanis számunkra a transzcendencia üzenetét.
“Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
(Márk 4.22-23.)
Hirth Edina